Schlesinger Lajos Schlesinger Henrik és Neumann Sarolta fiaként látta meg a napvilágot 1825. március 9-én, a Zala vármegyei Nagykanizsán. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a Klapka György tábornok vezetése alatt Komárom várában harcolt, mint káplár. A vár 1849. október 5-i feladása után élt a Klapka által kiharcolt szabad elvonulás és menlevél lehetőségével és nyugatra, Hamburgba távozott, onnan Londonba, majd Liverpool kikötőjéből elindult az Újvilágba, Amerikába, New York-ba.
Személyleírását útleveléből ismerjük: Egy 1,83 méter magas férfi, magas homlokkal és kerek arccal, római orral, szürkéskék szemekkel, valamint őszbe forduló barna hajjal.
Első évek az Újvilágban
Schlesinger az Egyesült Államokban találkozott Narciso López venezuelai tábornokkal, és csatlakozott annak Kuba felszabadítására irányuló expedíciójához, amely a sziget spanyol fennhatóság alóli felszabadítását tűzte ki célul. Ezen időszak eseményeiről Schlesinger részletes beszámolót készített, amelyet később az Egyesült Államokban publikált. Emlékirata, Personal Narrative of Louis Schlesinger, of Adventures in Cuba and Ceuta címen a Democratic Review című folyóiratban 1852 szeptembere és decembere között jelent meg.
Narciso López katonái elfoglalják a kubai Cárdenas városát
Forrás: https://movimientoc40.com/movimiento-filibustero-cubano/
Az emlékirat nem tér ki Schlesinger sorsára azt követően, hogy megadta magát a spanyol hatóságoknak Kubában, sem arra, hogy Észak-Afrikába, Ceutába internálták és egy ólombányába küldték kényszermunkára. További forrásként szolgál egy, 1852. február 17-én keltezett levele, amelyet Ceutából küldött, és amely a Mobile Advertiser című lapban jelent meg. Ebben a fogvatartás embertelen körülményeiről számol be, és segítséget kér az Egyesült Államok hatóságaitól. Levelében megemlíti, hogy a helyi őrök korrumpálhatók voltak.
Schlesinger sikeresen megszökött, azonban az, hogy hogyan hagyta el Ceutát, illetve mi történt a többi magyar hadifogollyal, nem ismert. Visszatért az Egyesült Államokba, ahol New Yorkban dohány- és szeszipari vállalkozást indított, amely azonban rövid életűnek bizonyult. 1855 októberében megkapta az amerikai állampolgárságot. Még ugyanebben az időszakban Közép-Amerikában tűnik fel újra, ahol William Walker expedíciójához csatlakozott.
A korabeli Közép-Amerika
Az 1850-es évek első felében Közép-Amerika kiemelt geopolitikai érdeklődés tárgyát képezte az Egyesült Államok számára. Ennek egyik fő oka az volt, hogy az Egyesült Államok–Mexikó háborút követően, az 1848-as Guadalupe Hidalgo-i békeszerződés értelmében Mexikó mintegy kétmillió négyzetkilométernyi területet engedett át az Egyesült Államoknak. Néhány évvel később, 1853-ban területvásárlásra került sor, amikor Mexikó eladta a Mesilla-völgyet (mintegy 80 000 km²) az Egyesült Államoknak.
A térség iránti amerikai érdeklődés tovább fokozódott, miután az aranyláz következtében jelentősen megnövekedett a tengerek közötti forgalom.
Az 1850-es években az Atlanti-óceán felől érkező óceánjárók San Juan del Norte kikötőjében tették partra az utasokat és az árut. Innen kis gőzhajók vitték őket a San Juan folyón fel a Nicaragua-tóhoz, majd annak – gyakran viharos – vízén keresztül jutottak el La Virgenbe, ahonnan szárazföldi postakocsijárat közlekedett San Juan del Sur kikötővárosba a Csendes-óceán partján (ez kb. 12–15 mérföldes távolságot jelentett).
1852 és 1857 között ezt az átkelőútvonalat a Commodore Vanderbilt tulajdonában álló Accessory Transit Company ellenőrizte. Ez volt az aranymezők felé vezető fő közlekedési útvonal Kalifornia irányába, illetve onnan vissza. A vállalat megszerzése jelentős anyagi hasznot ígért, és ez döntő szerepet játszott William Walker motivációjában. Az alkalom a térség belpolitikai instabilitása és a kibontakozó polgárháborús helyzet következtében adódott.
A nicaraguai kaland
Közép-Amerika 1821-ben, harc nélkül vívta ki függetlenségét Spanyolországtól, rövid ideig Mexikó része volt, majd 1823 és 1838 között a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság néven létezett. A szövetség felbomlása után a régió öt állama (Guatemala, Honduras, El Salvador, Nicaragua és Costa Rica) külön utakon kezdte meg politikai fejlődését. Az egység eszméje formálisan ugyan fennmaradt, de a belső ellentétek, személyes ambíciók meggátolták újraegyesítését.
1854-ben Nicaraguában új alkotmány lépett életbe, amely elnöki rendszert vezetett be. Ez polgárháborúhoz vezetett: a liberálisok (Demokraták) León városában, a konzervatív legitimisták Granada városában rendezkedtek be. A konfliktusban Máximo Jerez lázadása után Francisco Castellón vezetésével ideiglenes kormány alakult Leónban. Az új erőviszonyok miatt Castellón 1854 végén amerikai zsoldosok toborzására szerződést kötött Byron Cole-lal, melynek eredményeként William Walker vezetésével mintegy 60 amerikai kalandor érkezett 1855-ben. Köztük volt maga Schlesinger, az öccse Ede egy Bódy nevű magyar, Grósz Mihály ezredes és az ír származású Henningsen ezredes is, aki állítólag Magyarországon is harcolt.
William Walker és Nicaragua korabeli térképe
Forrás: https://history.howstuffworks.com/historical-figures/william-walker.htm
Walker katonailag fokozatosan megerősödött, és 1856 elejére megszerezte az irányítást Nicaragua felett: Patricio Rivast elnökké, önmagát a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. A térség országai Walker terjeszkedését fenyegetésként értékelték, így Costa Rica, Guatemala, Honduras és El Salvador is fellépett ellene. A Rivas-kormány nevében Schlesinger egy diplomáciai küldöttség tagjaként Costa Ricába utazott. Schlesinger nyelvtudása és diplomáciai tapasztalata ugyan kiemelkedő volt társai közül, ennek ellenére a misszió háborúhoz vezetett.
Walker 1856-ban katonai egységet bízott Schlesingerre, a harmadik, 260 fős ezredet, melyet csak „német ezrednek” hívtak, feltehetően azért mert a vezénylés nyelve a német volt. Az egység döntően európai ’48-as emigránsokból állt – köztük franciák, németek, feltehetően magyarok is. Walker külön kiemelte Schlesinger nyelvtudását (spanyol, francia, német), amely alkalmassá tette őt a soknemzetiségű egység vezetésére. A háború első szakaszában Schlesinger parancsnoksága alatt álló egységek súlyos vereséget szenvedtek, amikor megkísérelték az óceánközi átrakóövezet ellenőrzésének biztosítását. Az alakulatok körében jelentős fegyelmezetlenség és szervezetlenség uralkodott, amely – William Walker szerint – Schlesinger – El Hungaro (így nevezték) – több alapvető parancsnoki hibájára volt visszavezethető. Az egyik legsúlyosabb ilyen döntése az volt, hogy a csata előestéjén az ezred egyetlen orvosát futárszolgálatra vezényelte.
Walker katonái harc közben
Forrás: https://philhalton.com/2020/08/06/the-bizarre-story-of-general-william-walker/
A kudarc után Schlesinger ellen hadbírósági eljárás indult, melyben gyávasággal, parancsnoki inkompetenciával és kötelességmulasztással vádolták. Szabadlábon védekezhetett, de megszökött, távollétében pedig halálra ítélték.
Schlesinger sorsa a Walker-expedíció után
William Walker 1856-ban rövid időre Nicaragua elnöke lett, ám hatalmát elvesztette, majd elfogása után 1860-ban kivégezték. Schlesinger Lajos ezzel szemben Közép-Amerikában új életet kezdett. El Salvadorban telepedett le, ahol kaucsukkitermelési monopóliumot kapott az államtól, ami anyagi és társadalmi felemelkedését is megalapozta. Házasságot kötött Virginia Guzmán y Martorell-lel, El Salvador volt elnökének lányával.
Az 1870-es években Guatemalában vett részt vasútépítésben, egy kaliforniai vállalat képviseletében. Guillermo Nanne Meyerrel közösen építette meg az ország első vasútvonalát, amely San José kikötőjét kötötte össze Escuintlával, majd később a fővárossal is. 1882-ben Párizsba költözött, fia tanulmányai és egészségi okok miatt. 1892-ben több mint száz közép-amerikai tárgyat adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, és Magyarországra is ellátogatott. 1906 áprilisában hunyt el Párizsban. Leszármazottai ma is El Salvadorban és Guatemalában élnek.
Borítókép forrása: saját szerk.
Irodalom
Anderle Ádám 1991: AZ 1848/49-és magyar emigráció latin-amerikában. Új adatok. Acta Historica (Szeged), sz. Különs (január):65-71. https://www.americanaejournal.hu/index.php/acthist/article/view/10249.
Szente-Varga, Mónika 2016: From Hungarian Major to Central American Entrepreneur? The Life of Louis Schlesinger in Exile. FOCUS: PAPERS IN ENGLISH LITERARY AND CULTURAL STUDIES. pp. 75-85. https://real.mtak.hu/107005/