Thaly Zsigmond 1814-ben született a Komárom vármegyei Csép községben, egy régi nemesi család sarjaként. Édesapja Thaly Ferenc földbirtokos, édesanyja Laky Katalin volt. A református neveltetésű Thaly a kor szokásaihoz híven alapos műveltséget szerzett; jogi tanulmányokat folytatott, emellett mérnöki pályára készült. Felsőfokú tanulmányait a pesten végezte, majd külföldön – egy ideig Párizsban – is gyarapította szakmai ismereteit. 1848 előtt Komárom vármegyében mint polgári mérnök tevékenykedett, és a vármegye táblabírájaként a liberális reformellenzék egyik feltűnő szónokaként tartották számon. Fiatal korától fogva aktív közéleti szerepet vállalt: megyegyűléseken szólalt fel a haladás és a reformok mellett, így a forradalom kitörésekor már ismert reformpárti politikusnak számított. 1841-ben házasságot kötött Faragó Júliával, amely frigyből később egy gyermekük született.
A Thaly család
A Thalyk Komárom megyében tősgyökeres, régi nemesi család. A família eredetét a hagyomány a Pozsony vármegyei Máriatal (Tal) helységhez köti, innen eredeztetik a „Thaly de Tal” nemesi előnevet. A 16. századi vallásháborúk idején a család református ága üldöztetés miatt szétszóródott, egy leszármazott pedig Komáromban telepedett le. Thaly János, a komáromi vár tiszttartója 1602-ben II. Rudolf királytól nyert címeres nemeslevelet, amivel a família visszanyerte nemesi rangját. A Thaly nemzetség ezt követően kiterjedt birtokokra tett szert: Csépen volt kúriájuk, emellett Szentmihály-pusztán, Neszmélyen és Révkomáromban is rendelkeztek birtokkal. A család számos tagja viselt megyei tisztségeket; egy ősük főügyészként, majd alispánként szolgált Komáromban a 19. század elején. Thaly Zsigmond ebbe a hazafias szellemű, közügyek iránt elkötelezett nemesi közegbe született bele, és ősei példáját követve maga is a haza szolgálatát tartotta életcéljának.
A Thaly család címere
Forrás: https://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index306.html
A szabadságharc mérnöke és katonája
1848 tavaszán, amikor a forradalom vihara végigsöpört Magyarországon, Thaly Zsigmond habozás nélkül állt a nemzet ügye mellé. Az addigi mérnöki rajzasztalt kardra cserélve 1848 szeptemberében belépett Komárom vármegye önkéntes nemzetőrzászlóaljába, századosi rangban. A Jellasics horvát bán betörése elleni hadjáratban az általa vezetett nemzetőrök bátran helytálltak. Thaly részt vett a pákozdi csatát követő hadműveletekben, később az 1848. december 30-án vívott móri ütközet során megsebesült. Sebeiből felépülve is folytatta a harcot: kivette részét a Komárom környéki összecsapásokból, miközben mérnöki szaktudását is kamatoztatta a honvédség szolgálatában.
A móri ütközet, 1848. dec. 30.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%B3ri_%C3%BCtk%C3%B6zet
1849 tavaszán a honvédsereg ellentámadása során Thaly a stratégiai fontosságú Komárom várába került, ahol gyors katonai karriert futott be. 1849 februárjában honvéd századosból főhadnaggyá, márciusban őrnaggyá léptették elő a műszaki karban, áprilisban pedig alezredesi rangot kapott, és kinevezték Komárom várerődítési igazgatójává. Irányításával kezdődött meg a komáromi védművek korszerűsítése és bővítése. Thaly tervei alapján épültek meg a monostori sáncok, az Igmánd mellett emelt sáncrendszer, valamint a Vág és a Duna összefolyásánál létesített földerődítmények. A vár védelmének erősítésében szerzett érdemei elismeréseként hamarosan honvéd ezredessé nevezték ki. (E rangot hivatalosan később, a törökországi emigráció idején Kossuth Lajos adományozta neki.) Thaly nemcsak mérnökként, hanem harcoló tisztként is jeleskedett. Komárom 1849. évi nyári ostroma alatt több ütközetben személyesen részt vett a várőrség élén. 1849. július 2-án Klapka György tábornok kitörést vezetett Komáromból, melyben Thaly is kivette a részét; majd a július 11-i komáromi csatában is ott volt a honvédek között.
Katonai teendői mellett Thaly politikai megbízatást is kapott. 1849 júliusától ő lett Komárom vármegye Igmándi kerületének országgyűlési képviselője.. Így tagja lett a szabadságharc alatti utolsó népképviseleti országgyűlésnek, amely Komárom ostromzár alatt álló falai között is ülésezett.
A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után Komárom vára még hetekig kitartott. Thaly a végsőkig ellenezte a vár feladását, a harc folytatását szorgalmazta. Amikor Klapka mégis a kapituláció mellett döntött, Thaly egy összeesküvés szervezésébe fogott a terv meghiúsítására, Makk József tüzérezredessel és Rózsafy Mátyás hírlapíróval összefogva. A terv értelmében Komáromot „szűz várként” kell megtartani. Klapkát és a vár tanácsát el kell fogatni, Makk Józsefet kikiáltani a vár főparancsnokává és kikiáltani a Komárom központú Csallóközi Köztársaságot. Rózsafy Mátyás bejárja Európát Poroszországtól Angliáig és kölcsönt szerez (hittek egy küszöbön álló porosz-osztrák háborúban). A tervet azonban elárulták. Bangya János alezredes, akiről később kiderült, hogy osztrák kém volt, elárulta Klapkának Thalyék szándékát. Thalyt ezután tömlöcbe vetik és illetlen, mosdatlan szavai és vállalhatatlan viselkedése miatt szóba jön az is, hogy kivégzik. Makk József, tüzérezredes, Thaly barátja és elvtársa ostorral rontott be Klapka szállására, követelte Thaly szabadon bocsájtását. Klapka erre szabadon bocsájtotta a rebellis tisztet, valószínűleg azért, mert a város feladása ügyében a kocka már el volt vetve. 1849. szeptember 27-én aláírták a komáromi vár átadásáról szóló megállapodást az osztrákokkal. Thaly Zsigmond – a vezető tisztek közül egyedüliként nem írta alá a megadási okmányt, ezzel is kifejezve tiltakozását.
Komárom ostroma, 1849.
Forrás: https://www.visitdanube.eu/hu/hir/szemelvenyek-gorgey-arturrol
Bujdosás és emigráció
Thaly Zsigmond, valamint két társa a már említett Makk József tüzérezredes és Rószafy Mátyás, a Komáromi Értesítő c. hírlap volt szerkesztője kocsisukkal Erdélybe hajtattak. Itt Gál Sándor és Bem József még harcoló honvédalakulatait akarták megtalálni. A harcok azonban ekkorra már mindenhol elcsendesültek. A komáromi triumvirátus ekkor tanakodni kezdett, hogy mit is tegyenek? Mint komáromi kapitulánsok rendelkeztek menlevéllel, mellyel nyugatra, Hamburg irányába hagyhatták el az országot. A három férfinek azonban esze ágában sem volt nyugatra menni. Helyette Törökországba, Kossuth Lajoshoz igyekeztek. Az osztrák hatóságok azonban minden erejükkel meg akarták akadályozni a magyar menekültek Kossuth közvetlen közelében történő koncentrációját. Thalyék így a szökés mellett döntöttek, de már az első próbálkozásnál, melyet Hétfalu térségében (Tatrang) kíséreltek meg, Thaly az osztrák hatóságok kezére került. Nem sokkal később azonban sikerül kimenekülnie Törökországba, 1850. január 26-án a sumlai emigránsok jegyzékében már ott szerepel a neve. A száműzött kormányzó Isztambulban ezredesi rangra léptette elő, és fontos feladattal is megbízta: 1851-ben tagja lett annak a katonai bizottságnak, melyet Kossuth, amíg ő Amerikában tartózkodik, megbízott, hogy hajtsa végre az általuk előre megállapított magyarországi szervezkedés (lásd: Makk-féle összeesküvés, székely vértanúk) programját.
Thaly Zsigmond
Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/tabornokok-es-torzstisztek-az-184849-evi-szabadsagharcban-23DD/iii-eletrajzi-adatok-273C/torzstisztek-27A0/thaly-zsigmond-2B9E/
A Kossuth-ellenzék körében
Néhány év múltán a magyar emigránsok zöme Törökországból Nyugat-Európába távozott. Thaly Zsigmond útja is nyugat felé vezetett. Egy ideig Brüsszelben élt, majd Párizsban és Londonban tartózkodott. Végül az Angliához tartozó Csatorna-szigeteken telepedett le, Jersey szigetén. Az emigrációs évek alatt Thaly aktívan részt vett a magyar emigráns politikában. Külön érdekesség személyét illetően, hogy a Kossuthtal „opponáló” táborba tartozott. Thaly és londoni társainak jelentős hányada gondolta úgy, hogy Kossuth a magyar néptől kapta kormányzói megbízatását, melyet külföldön az emigráció helyettesít. Így az emigráció politikai vezetőinek jogában áll, hogy működését ellenőrizze, sőt azt irányítsa is, ha Kossuth továbbra is az emigráció vezetője és legfőbb alakja kíván lenni. Ez nem csupán Thaly álláspontja volt, de Vukovics Sebő, volt igazságügyminiszter is erre az álláspontra helyezkedett. Vukovics gyakran hangoztatott álláspontja az volt, hogy a magyarság ügyét előbb-utóbb el kell választani Kossuth Lajos személyétől. Ezt úgy akarták elérni, hogy az emigrációban élő egykori kormánytagok és törvényhozók mellett akartak „hangulatot kelteni”, hogy azok Kossuthtal szemben külföldön a Nemzetgyűlést képviseljék. A londoni és párizsi emigránsok közül sokan csatlakoztak a Thaly-Vukovics-féle mozgalomhoz, köztük Klapka György, a komáromi oroszlán, Rónay Jácint, író és püspök, valamint a már fent említett Rózsafy Mátyás, komáromi kapituláns és hírlapíró is. A mozgalmat kezdetben igyekeztek titokban tartani, hogy Kossuth válaszlépéseit elkerüljék. Ekkorra a magyar nyugati emigráció végérvényesen két részre szakadt. Kossuth feltétlen hívei hűségnyilatkozatukkal hódoltak a legendás kormányzónak, míg az ellentábor, Batthyány és Szemere köré épült fel. Ide azok csatlakoztak akik helytelenítették a „Kossuth-hódolatot”. A londoni, a párizsi, a svájci, a brüsszeli és a hamburgi emigránsok mind a politikai fragmentáció útjára léptek. Mikor Kossuth Amerikából megküldi politikai programját Londonba az emigráció plénumába 1852. március 16-án, nagy volt a meghökkenés a résztvevők között. A Thaly-Vukovics-féle párt ismertette az emigráció szuverenitására vonatkozó tervét. A felbőszült emigráció így Thalyban ismerte fel Kossuth Lajos presztízscsökkenésének legfőbb okozóját. Egyhangúlag a kizárása mellett foglaltak állást, mire Thaly és társai megalapították a független magyar nemzeti pártot, abban a hiszemben, hogy a párizsiakkal együtt tekintélyes ellenzékként léphetnek fel Kossuth követőivel szemeben. Ez igaznak is bizonyult.
Kossuth személye egyszerre volt képes összefogni a magyar emigráció egy részét és a külföldi közvéleményt pozitívan befolyásolni és pártoskodásra ösztönözni a magyar emigránsokat, valamint kivívnia a külföldi közvélemény negatív bírálatát is.
Thaly Zsigmond 1865-ig maradt Jersey szigetén. Emigrációja alatt megírta Komárom várának 1848–49-es szerepéről szóló emlékiratait, melyek angol nyelven Londonban jelentek meg 1852-ben The Fortress of Komárom during the War of Independence in 1848–49 címmel. A könyv a komáromi ostrom tanulságait és hőseit ismertette a nyugati világgal.
Vukovics Sebő
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vukovics_Seb%C5%91
Thaly felesége, Faragó Júlia hű társként osztozott férje bujdosóéveiben. A szabadságharc bukása után ő is engedéllyel hagyta el az országot, és követte férjét Franciaországba, majd Angliába. Hosszú hányattatásuk alatt, Jersey szigetén gyermekük született: Thaly Ferenc 1862. augusztus 4-én látta meg a napvilágot az emigrációban. A család számára Jersey vált ideiglenes otthonná, ahol a száműzöttek viszonylagos nyugalomban élhettek. Thaly Zsigmond azonban mindvégig honvággyal tekintett szülőföldje felé, és kereste a módját a hazatérésnek.
Hazatérése és élete a dualista Magyarországon
Thaly Zsigmond az 1860-as évek elejére belátta, hogy Magyarországon kívül nem tud aktív szerepet vállalni hazája sorsának alakításában. Vállalva a reá leselkedő veszélyeket, 1863 őszén – még az általános amnesztia kihirdetése előtt – titokban visszatért Magyarországra. Hazatérése után Komárom megyében, a családi birtokon, Szentmihály pusztán telepedett le. Mivel a Habsburg-hatalom szemében továbbra is kegyvesztettnek számított, visszavonultan élt, kerülnie kellett a nyilvánosságot. Évekig bujkált vidéki rezidenciáján, bár a hatóságok idővel szemet hunytak jelenléte felett. Thaly a kényszerű passzivitás éveit gazdálkodással töltötte: a jómódú birtokos tevékeny modernizálásba fogott birtokán, és tapasztalatairól cikkeket írt különböző szaklapokba. A Gazdasági Lapok, a Gyakorlati Mezőgazda és a Földmívelési Érdekeink című folyóiratok 1863–1874 közötti számaiban több mezőgazdasági tárgyú írása jelent meg.
Az 1867-es kiegyezést követően a politikai amnesztia Thaly Zsigmond helyzetét is rendezte. Bár országos politikai tisztséget már nem vállalt, a veterán honvédek mozgalmához csatlakozott. Tagja lett a Komárom vármegyei Honvédegyletnek, mely az 1848–49-es szabadságharc egykori katonáinak emlékét ápolta. Thaly ebben a körben oszthatta meg emlékeit bajtársaival, s erkölcsi tekintélyével támogatta a honvéd-veteránok ügyét. Mindeközben családi élete is rendeződött, fiát, ifj. Thaly Ferencet gondos neveltetésben részesítette. A gyermek, aki még Jersey-n született, idővel felnőve apja nyomdokait követte a köz szolgálatában – Thaly Ferenc később magyar országgyűlési képviselővé vált.
Thaly Zsigmond utolsó éveit Komárom megyei birtokán és rokonai körében töltötte. Bár a történelem vihara nyomot hagyott rajta – idősebb korára megromlott egészsége –, szellemi frissességét sokáig megőrizte. 1886. május 14-én érte a halál, távol szülőföldjétől: a Nógrád vármegyei Losoncon hunyt el, 71 éves korában. Alakját a család és a kortársak emlékezete hősként őrizte meg. Kalandos élete a csatamezőktől az emigráció viszontagságain át a csendes visszavonultságig hűen példázza az 1848–49-es nemzedék sorsát és áldozatvállalását.
Borítókép forrása: MI által felújított, kontúrozott, átalakított kép: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/tabornokok-es-torzstisztek-az-184849-evi-szabadsagharcban-23DD/iii-eletrajzi-adatok-273C/torzstisztek-27A0/thaly-zsigmond-2B9E/
Felhasznált irodalom:
Nagy Iván: Magyarország családai XII. kötet. Pest, 1862. – Thaly család arcanum.comarcanum.com.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. kötet. Budapest, 1909. – Thaly Zsigmond életrajza arcanum.comarcanum.com.
Borovszky Samu (szerk.): Komárom vármegye monográfiája. Budapest, 1913. – Thaly Zsigmond élete archive.orgarchive.org.
Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950, 14. kötet. Wien, 2014. – Thaly Zsigmond (Balla Tibor) biographien.ac.atbiographien.ac.at.
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 2000. – Thaly Zsigmond adatai.
Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet. Budapest, 1940.